Az írók többsége úgy tartja, novellát nehezebb írni, mint regényt. Természetesen nem a Háború és békére gondolok, amelyen Lev Tolsztoj majd öt évig dolgozott, és nem is az Ulyssesre. Mert a novella tömör műfaj, tizedannyi oldalon kell a szerzőnek elmesélnie a történetet, és hitelesen átadnia nekünk, olvasóknak, úgy, hogy egy szemernyi kétségünk se legyen, hogy a szerző valami fontos fölött elsikkadt. A novella a jó történetekről szól, amelyeket még évekkel később is lehet mesélni. Gondoljunk csak Hemingway novelláira vagy Sir Arthur Conan Doyle örökérvényű figuráira...
A fantasztikum - legyen az sci-fi, fantasy, horror illetve ezek keveréke - eredeti formája a novella és a kisregény volt a XX. század elején, és ahogy a külföldi és hazai termést nézzük, még ma is virágkorát éli; gondoljunk csak bele, hány olyan kasszasiker gördült le az elmúlt években a hollywoodi álomgyár futószalagjáról, amelynek eredetije novellaként jelent meg az amerikai SF magazinok hasábjain.
Mikor összeállítottuk a kötetet, elsődleges célunk az volt, hogy olvasóinknak izgalmas, olykor elgondolkodtató történeteket adjunk. Olyan fantasztikus írásokat, amelyek amellett, hogy szórakoztatnak, adnak valami többet. Töprengtünk azon is, hogy csak szigorúan science-fictiont vagy csak fantasyt válogassunk be a kötetbe. De egyre nehezebb meghúzni a határokat: az elmúlt évtizedekben ugyanis a tematikák közötti éles kontúrok elmosódtak, a mobiltelefon, a számítógép és az űrutazás hétköznapi dologgá vált, a szerzőket a precíz, előrevetítő technikai leírások helyett sokkal inkább az ember és közvetlen környezete, és természetesen a misztikum foglalkoztatja. És az is hozzátartozik mindehhez, hogy szerkesztőként mi sem szeretünk különbséget tenni sci-fi és fantasy között, a színvonalat, a minőséget keressük, igyekszünk saját ízlésünk alapján összeállítani az antológiát, reménykedve abban, hogy rajtunk kívül több ezer olvasónk ugyanolyan élvezettel fogja olvasni a történeteket, ahogy tettük azt mi a fordítás, lektorálás közben. Az eddigi tapasztalatok bizonyították törekvésünket...
A könyvkiadás mostani helyzetét nézve veszélyes dolog bármit is ígérni. Az elmúlt tíz évben több mint öt SF magazin alakult is szűnt meg, tudomásul kell vennünk, hogy a SF rétegműfaj, a könyvek már évek óta 2.000-5.000 példányban jelennek meg, a kiadók pedig sok esetben inkább hobbiból, mint a nyereség reményében nyomtatnak regényeket, magazinokat és antológiákat.
Éppen ezért mi sem szeretnénk nagy ígéretekkel nekiindulni, annyi azonban bizonyos, hogyha a kötetnek sikere lesz, akkor olvasóink számíthatnak a folytatásra. Szeretnénk elfogadható áron, a mostaninál jóval több novellát közre adni egy-egy kötetben.
A kötet címadó novelláját Ian Watsontól választottuk. Watsont korunk egyik legjobb novellistájaként tartják számon az angolszász nyelvterületen. Magyarországon a Warhammer-sorozatot leszámítva nem sok írása jelent meg - bár szerencsére az elmúlt évben egy teljesen más témában született regényt is olvashattunk tőle (Az Úr világa, Beholder), és a hírek szerint jönnek további kötetek. Hiánypótlásként közöljük most Árnyfal című novelláját, amely briliánsan megírt, hátborzongató történet álomról, valóságról és más létsíkokról.
A kötetben bemutatkozik egy magyar szerző is, aki A. G. Nash néven jelenteti meg első novelláját, külön öröm, hogy a mostani kötetbe beválogathattuk a Hideg, szürke, másvilági című írást.
Valamint szemeztünk az európai, nem-angolszász SF-ből is, a novellák közt megtalálják olvasóink a spanyol Luisa María García Velasco írását, amelyet ez idáig több rangos spanyol irodalmi magazin is leközölt, és már előkészületben van az első angol nyelvű megjelenés.
Michaleczky Péter